Ötödik Fejezet

Sziasztok Manók! :)

Új rész,új design,és FB csoport,ami szintén új. :) Remélem az új 'dizájn' is tetszeni fog nektek,bár szerintem ez még jobban fog tetszeni,mint az előző. :) 

11 feliratkozó.. El sem hiszem! :) Ti vagytok a hőseim.:) Igaz a 3 komi nem lett meg,de nem bánom a sok feliratkozás miatt.:)

Arra szeretnélek kérni titeket,hogy lépjetek a Facebookon a csoportba,ha már fel vagytok iratkozva. :) De nem fecsérlem tovább az időtöket,jó olvasást. 

Love,Chanel.

Miután hazaértünk,mindketten lefeküdtünk aludni.
Másnap,(vagyis már aznap) reggel arra ébredtem,hogy egy nagy,de mégis puha kéz simogassa a hajam. Nagy nehezen kinyitottam a szemem,és Harryt véltem felfedezni magam előtt. Ijedten hátrahőköltem,és sikeresen bevertem a falba a fejem. Halk kuncogás árasztotta el a szobát,mire kínosan elmosolyodtam.
-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem,miközben a púpot tapogattam a fejemen.
-Zayn mondta,hogy jöjjek át vigyázni rád,amíg ő nincs itthon. A tegnap éjjeli 'kis' incidensed után nem mer egyedül hagyni.- mosolyodott el,mire előbukkantak a gödröcskéi.
-És..Mikor ér haza Zayn? - kérdeztem.
-Este felé. Be kellett mennie az egyetemre,plusz beugrik a szüleihez. - magyarázta.
-Értem. És most kérlek,hagyd el a szobám. Fel szeretnék öltözni.
-Engem nem zavarsz. - kacsintott pimaszul.
-Engem viszont igen,úgyhogy tűnés! - mutattam az ajtó felé,mire ő szomorú arcot vágott,és bágyadtan kikullogott a szobából.
Kimásztam az ágyból,és kutakodni kezdtem a cuccaim között. Egy fekete farmert,és egy fehér pólót vettem fel. Bementem a fürdőbe,és egy kis sminket tettem magamra,meg persze a piros rúzst.
Könyvvel a kezembe sétáltam le a nappaliba. Sehol sem volt senki. Bekukkantottam Zayn szobájába is, de szintén üres volt. Már mentem volna vissza az emeletre,mikor zajt hallottam a konyhából. Harold egy habverőt és egy tál tojásfehérjét tartott a kezében. Mikor alaposan végig mértem,kitört belőlem a nevetés. Még kötényt is viselt.
-Na,most min röhögsz? - nézett rám értetlen fejjel.
-Mégis mit művelsz? - mentem oda hozzá.
-Mit művelünk! - javított ki. - Muffint sütünk!
-Te és a sütés. Két külön világ.- veregettem hátba.
-Úgy tudom,te elég jól sütsz. - kiabálta,miután bekapcsolta a habverőt,és elkezdte felverni a tojást. Elég vicces látvány volt Harryt kötényben látni. Egész aranyosnak tűnt,amint a készüléket forgatta a tálban. Annyira koncentrált,hogy még a nyelvét is kidugta a száján. Halkan felnevettem,és azon gondolkoztam,mi bajom lehet,ha igent mondok egy randira.. Végül is lehet,hogy Zayn csak azért mondta Harryről,hogy egy nőcsábász,hogy ne randizzak vele,mert talán féltékeny lenne.. Hmm.
Gondolatmenetemet Harold zavarta meg,aki egy kiskanalat tartott a számhoz.
-Kóstold meg,lehet,hogy még kell bele cukor .- komolykodott.
Lenyaltam az immár habbá vert tojásfehérjét a kanálról,és megállapítottam,hogy az úgy pont jó. Egyébként meg,ha még rakna bele cukrot,az egész hab összetörne,és kezdhetné elölről.
Bólintottam,majd kivettem a hűtőből két tábla csokit.
-Csokis muffin lesz,ugye? - mutogattam az édességet.
-Igen,az lesz. Kérlek olvaszd fel őket,majd keverd bele a tésztába. - bökött egy tál felé.
-Rendben,főnök! - hülyéskedtem.
Mosoly húzódott a szájára,mikor észrevette,hogy a szemem egy kicsit elidőzött az arcán. Zavartan kaptam el a fejem,majd nekiláttam felolvasztani a csokoládét.
Már majdnem kész voltam az olvasztással,mikor hirtelen beugrott a fejembe egy mondat,amit még én mondtam Harrynek. 'Egyébként..Helyes vagy,és aranyos,de..Nem vagy az esetem. Sajnálom.'
Még hogy nem az esetem?! Harry úgy néz ki,mint egy Isten. Ráadásul kedves is. Igaz,hogy alig ismerem,de eléggé bejön.
-Ömm..Kavargasd már a csokit,amíg én elmegyek a mosdóba,kérlek. - törtem meg a csendet.
-Rendben. - válaszolt.
Felszaladtam a mosdóba,hogy ellenőrizzem a sminkem. Semmi baja nem volt,és igazából nem is a smink miatt jöttem fel.. Nem tudom,mit tegyek.. Talán elmegyek vele randizni. Ha egyáltalán még érdeklem.
 Halkan visszamentem a konyhába,megálltam az ajtó előtt,és hallgattam ahogy Harry énekel.

 'I saw in a corner,there is a photograph.

No doubt in my mind,it's a picture of you.

It lies there alone in it's bed of broken glasses,

this bed was never made for two.

I'll keep my eyes wide open

I'll keep my arms wide open'

-Ez..gyönyörű volt. - mentem oda hozzá,és átvettem a csoki kevergetését.

-Te..Hallottad? - kérdezte,és totál elpirult.

-Igen. - kuncogtam. - Csodásan énekelsz. - dicsértem meg.

-Köszönöm. - mosolygott.

Elzártam a gázt,és arrébb raktam a csokoládét. Vártam pár percet még kihűl,aztán beleöntöttem a tésztába. Harry előkapta a muffin papírokat,és berakosgatta őket egy tepsibe. Elkezdtük beleadagolni őket,ami egy kissé nehezen ment. Harry dupla annyi tésztát rakott egy formába,mint a mennyit kellett volna. 

-Add ide. - kivettem a kezéből a kanalat,és folytattam tovább egyedül.

Hangosan felnevetett,majd ezt kérdezte:

-Nem tetszik a módszerem?

Nem válaszoltam,csak felnevettem. Éreztem pillantásait minden porcikámon. Jól végig mért tetőtől talpig. Egy pillanattal később már a hátam mögött volt. Egyik kezével átfogta a derekamat,a másikkal pedig a kezem simította meg. Fogalmam sem volt mire készült,a szívem szinte már a tokomban dobogott.

Szaggatottan vettem a levegőt,másképp nem ment. Amint észrevette,mit vált ki belőlem,odahajolt a nyakamhoz,és suttogni kezdett.

-Még hogy nem vagyok az eseted..

Szó szerint kiverte a kezemből a kanalat,és átkulcsolta az övével. (mármint megfogta a kezem.)

Alig fél perc elteltével,gyengéden megszorította a csípőmet,és maga felé fordított. Testem aprónak tűnt az övéhez képest. Gyengének és sebezhetőnek éreztem magam. Lehajtottam a fejem,és sóhajtottam egy nagyot. Kezével végigsimított az államon,majd elővette a másik kezét is,és mindkettővel átfogta az arcom. Lágyan megemelte egy kicsit a fejem,az övét pedig lehajtotta, hogy a szemembe tudjon nézni. 

Nem volt több a rés köztünk 5 centinél. Kíváncsian kereste a tekintetemet,miközben egyre közelebb húzott magához. Lábujjhegyre álltam, ezzel jeleztem,hogy megcsókolhat. Bólintott,miközben halványan elmosolyodott, és megcsókolt.