Hatodik Fejezet

Meghaltam. 8 komi! Csodálatosak vagytok! Imádlak titeket,komolyan.:) Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki komizott.:)

Ezentúl nem lesznek olyan hamar részek,mert ugye suli. De igyekszem. 

Jó olvasást a hatodik fejezethez,és ide is kérek jó sok komit! 

Love,Chanel

..'Bólintott,miközben halványan elmosolyodott,és megcsókolt.'
Úgy éreztem,a fellegekben járok. Elragadó volt,szívdobogtató,és érzéki. Egyszóval tökéletes. Nem gondoltam volna,hogy ez fog történni. Meglepetésként jött a dolog..Egy kellemes meglepetésként.
Ajkaink levegőhiányban váltak el. Őrült tempóban vettem a levegőt, és úgy mosolyogtam,mint egy őrült.Ez Harryvel sem volt másképp. Alsó ajkait harapdálta,miközben a szemkontaktust kereste. Mikor megtalálta,még egyszer megcsókolt. Karjaimmal körbefontam derekát,és fejem a mellkasába fúrtam.
Kezével gyengéden simogatta a hajam,majd kis idővel később eltolt magától,belenézett a szemebe,és szája beszédre nyílt.
-Most már eljössz velem randizni? - kérdezte full komoly arccal.
-Hááát.. - húztam az időt - Persze.
-Tényleg? - húzta fel a szemöldökét. Szerintem valamiért meglepte a dolog.
-Igen Harry,tényleg. - nevettem fel. - És most. Fojtassuk a muffin sütést.
Megfordultunk,és újra belekezdtünk a sütögetésbe.Bő fél óra múlva kész lettünk. Óvatosan kivettem a sütőből a tepsit,és kiraktam az asztalra. Először sütöttem muffint,de merem mondani,hogy Istenien nézett ki. Már csak azt kellett letesztelnünk,hogy finom-e.
Kezünkbe vettünk egy egy süteményt,és leültünk a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét,majd láttam,hogy Harry vigyorogva paskolja lábait,jelezvén,hogy üljek az ölébe. Vonakodva bár,de teljesítettem kérését.
-Az első falat a tiéd. - nyújtotta számhoz a kezében lévő muffint.
Kíváncsian beleharaptam,megízleltem,aztán még egyet beleharaptam.Elképesztően finom volt!
-Na mi van, ízlik? - nevetett fel Harold,mire én bólintottam. Lenyeltem a számban lévő falatot,majd mondtam neki,hogy kóstolja meg. Beleharapott,hümmögött egy kicsit,aztán az egészet begyömöszölte a szájába. Halkan felkuncogtam telhetetlenségén, aztán fel akartam kelni,hogy hozzak neki még egyet,de visszarántott.
-Nem mész sehova. - mosolygott,majd megpuszilta a fejem. - Itt maradsz.
-Csak hozok még egy sütit.
-Nincs szükségem sütire. - rázta a fejét. - Rád van szükségem.
Szavai belevésődtek a szívembe. Hirtelen valami furcsát éreztem a gyomromban,de nem tudom mit. Még sosem éreztem ilyet ezelőtt. Talán.. Lehet,hogy szerelmes vagyok. De..Nem is ismerem még igazán. Az is lehet,hogy csak egyszerűen jól estek a szavai. Nem tudom.
Mocorogni kezdtem,kezdett kényelmetlen lenni Harry ölében. Körülbelül ötször fordultam,csúsztam lejjebb vagy feljebb,mire megtaláltam a tökéletes pozíciót. Már egy órája tévézhettünk,mikor kibújt alólam,felkelt a fotelból,és az emelet felé biccentett.
-Gyere. - szavai gyengéden és lágyan csengtek. - Mutatok valamit.
Elindult fel a lépcsőn,én pedig követtem. Egy szobába vezetett,amit addig még soha nem láttam. Valószínűleg azért,mert el volt dugva. Egy másik vendégszoba fürdőjéből nyílt az ajtó.
A terem hatalmas volt. Falai világos narancssárga színben pompáztak,amiket néhány gitár formájú fehér falmatrica díszített. Itt ott láttam még néhány violinkulcsot,és pár csillagot is. A szoba tele volt hangszerekkel. Egy zongora,egy dob,és körülbelül hat gitár foglalt helyet a helységben. Álmélkodva sétáltam a szebbnél szebb hangszerek közt. Pár pillanattal később Harry a kezébe vett egy gitárt. Egy fekete akusztikus gitárt.
-Foglalj helyet. - mutatott az egyik szék felé,majd leült velem szembe. - Ezt a pár sort akkor írtam,mikor megismertelek.  Nyelvével benedvesítette ajkait,és elkezdte pengetni a húrokat.

'I'am alone, without you

I am so proud, when i see you.

I love you darlin'

I hope you know,

You're my everything baby

And if you love me maybe

I will so happy....'

A dal csaknem 4 perces volt. A végén könnyek szöktek a szemembe,annyira meghatódtam.Rólam szólt,róla,és arról,hogy az első pillanattól fogva szeret.
Nekem még soha,senki sem mondta,hogy szeretlek. De tényleg,soha. Na jó, lehet,hogy a szüleim mondták,mikor még kicsi voltam. De más nem.
Könnyeimet hamar letöröltem. Beszédre nyitottam a szám,de semmi nem jött ki rajta. Egyetlen árva szót sem tudtam kinyögni,annyira meg voltam illetődve.Csak ültünk ott,néma csendben,és egymást néztük. Néha elmosolyodtunk,néha komoly fejet vágtunk. Egymás után sóhajtottunk fel,aztán megszólalt.
-Szóval.. Tetszett? - kérdezte,s szemeivel a padlót kezdte vizslatni. Látszott rajta,hogy izgatott. Másodpercenként alsó ajkaiba harapott,és ide oda fürkészte tekintetét.
-Nem. - vágtam rá. - Nem csak tetszett. Szerintem csodálatos volt. - folytattam.
-Ko..Komolyan? - dadogta.
-Igen Harry. Komolyan. - mondtam. -És..Köszönöm.
-Ne köszönd. - beszéd közben megrázta a fejét,s göndör tincsei megremegtek.
-Csak azt ne mondd,hogy ez természetes. - ráncoltam össze a szemöldököm. - És.. Más lánynak is írtál már dalt?
-Nem. Te vagy az első. Egyébként a címe, Love at First Sight. (Szerelem első látásra.- szerk.)
Szavai hallatára felálltam a helyemről,és oda mentem hozzá. A gitárt lerakta maga mellé,mikor látta,hogy felkelek. Megfogtam a kezeit,és leguggoltam elé. Hatalmas keze volt. Az enyém eltörpült az övé mellett.
Halványan rámosolyogtam,megmarkoltam a pólóját a nyakánál,óvatosan magamhoz húztam,s gyengéden megcsókoltam. Mindketten belemosolyogtunk a csókba,aztán pár másodperc múlva elváltak ajkaink.
-Bonnie. Szeretném ha tudnád,hogy mennyit jelentesz nekem. Bevallom,sok barátnőm volt eddig,de.. Úgy érzem te más vagy. Én.. Azt hiszem,most vagyok először szerelmes. Soha egy lány sem volt képes arra,amire te. Te voltát az,aki életemben először nemet mondott nekem. Sajnálom azt,ami a szüleiddel történt. Ígérem,hogy soha nem hagylak el. Mindig melletted leszek,akármi is történjék. - mondta,és elkezdte simogatni a kezem. Egy kis gondolkodás után újra belekezdett. - Fogalmad sincs,mit váltasz ki belőlem. Ha csak meghallom a hangod,az agyam őrülten kattogni kezd,és mikor arra kerül a sor,hogy mondjak neked valamit, úgy viselkedek,mint egy kisgyerek.Egy értelmes szó sem jön ki a számon, és hülyeségeket beszélek. A tenyerem szörnyen izzadni kezd,a szívem pedig duplán annyit ver,mint amikor nem vagy velem. A nélküled eltöltött időnek minden egyes perce fáj. Szinte már fizikai fájdalmat érzek. - miután fejezte a mondatot,lenézett,és a kezét kezdte megfigyelni,mintha valami érdekes dolog lenne. - Tudom,hogy még alig csak egy hónapja ismerjük egymást,de.. Szeretlek. - az utolsó szónál elcsuklott a hangja,és könnyek gyűltek a szemébe. Ajkamba haraptam,miközben kitűrtem pár rakoncátlan tincset a homlokából. Végig simítottam az arcán, s szemkontaktust kezdtem keresni. Szétnyitottam lábait,hogy beférkőzzek közéjük,és a szemébe tudjak nézni. Nyeltem egy nagyot,majd kinyögtem azt a szót,amit még soha életemben nem mondtam senkinek.
-Én is szeretlek. - hazudtam. Szerelmes voltam,de nem belé,csak a szavaiba. Úgy éreztem,még nem ismerem eléggé ahhoz,hogy szerelmes legyek belé. Szerelem volt első látásra. Csak nem az én részemről.
Azért mondtam neki,hogy szeretem,mert nem akartam,hogy esetleg szomorú legyen. Nagy tahóság lett volna,ha nem viszonozom szavát. Legalább is szerintem.
-Tényleg? - csillant fel a szeme.
Pár másodperc gondolkodás  után,halkan kinyögtem egy igent. Mikor meghallotta,kezeit a derekamra helyezte,és felhúzott magához. Egymás után háromszor is megcsókolt.

                                                            ~~~~~~~~~~~~
-Jó,akkor te mosogatsz,én pedig a helyére teszem az edényeket. - adtam ki az utasítást Harrynek.
-Miért én mosogatok? - háborodott fel. - Miért nem te?
-Hát tudod azért, mert én azt mondtam. - főnökösködtem.
-Hát jó. - adta be a derekát.
Miután elvégeztük a munkát,lefeküdtünk a kanapéra. Először Harry helyezkedett el,aztán én helyezkedtem el, rajta.
-Nem vagyok nehéz?
-Nem. Könnyű vagy,mint a pihe.
-Akkor jó.
Nem kellett több negyed óránál, mindketten bealudtunk.

Ötödik Fejezet

Sziasztok Manók! :)

Új rész,új design,és FB csoport,ami szintén új. :) Remélem az új 'dizájn' is tetszeni fog nektek,bár szerintem ez még jobban fog tetszeni,mint az előző. :) 

11 feliratkozó.. El sem hiszem! :) Ti vagytok a hőseim.:) Igaz a 3 komi nem lett meg,de nem bánom a sok feliratkozás miatt.:)

Arra szeretnélek kérni titeket,hogy lépjetek a Facebookon a csoportba,ha már fel vagytok iratkozva. :) De nem fecsérlem tovább az időtöket,jó olvasást. 

Love,Chanel.

Miután hazaértünk,mindketten lefeküdtünk aludni.
Másnap,(vagyis már aznap) reggel arra ébredtem,hogy egy nagy,de mégis puha kéz simogassa a hajam. Nagy nehezen kinyitottam a szemem,és Harryt véltem felfedezni magam előtt. Ijedten hátrahőköltem,és sikeresen bevertem a falba a fejem. Halk kuncogás árasztotta el a szobát,mire kínosan elmosolyodtam.
-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem,miközben a púpot tapogattam a fejemen.
-Zayn mondta,hogy jöjjek át vigyázni rád,amíg ő nincs itthon. A tegnap éjjeli 'kis' incidensed után nem mer egyedül hagyni.- mosolyodott el,mire előbukkantak a gödröcskéi.
-És..Mikor ér haza Zayn? - kérdeztem.
-Este felé. Be kellett mennie az egyetemre,plusz beugrik a szüleihez. - magyarázta.
-Értem. És most kérlek,hagyd el a szobám. Fel szeretnék öltözni.
-Engem nem zavarsz. - kacsintott pimaszul.
-Engem viszont igen,úgyhogy tűnés! - mutattam az ajtó felé,mire ő szomorú arcot vágott,és bágyadtan kikullogott a szobából.
Kimásztam az ágyból,és kutakodni kezdtem a cuccaim között. Egy fekete farmert,és egy fehér pólót vettem fel. Bementem a fürdőbe,és egy kis sminket tettem magamra,meg persze a piros rúzst.
Könyvvel a kezembe sétáltam le a nappaliba. Sehol sem volt senki. Bekukkantottam Zayn szobájába is, de szintén üres volt. Már mentem volna vissza az emeletre,mikor zajt hallottam a konyhából. Harold egy habverőt és egy tál tojásfehérjét tartott a kezében. Mikor alaposan végig mértem,kitört belőlem a nevetés. Még kötényt is viselt.
-Na,most min röhögsz? - nézett rám értetlen fejjel.
-Mégis mit művelsz? - mentem oda hozzá.
-Mit művelünk! - javított ki. - Muffint sütünk!
-Te és a sütés. Két külön világ.- veregettem hátba.
-Úgy tudom,te elég jól sütsz. - kiabálta,miután bekapcsolta a habverőt,és elkezdte felverni a tojást. Elég vicces látvány volt Harryt kötényben látni. Egész aranyosnak tűnt,amint a készüléket forgatta a tálban. Annyira koncentrált,hogy még a nyelvét is kidugta a száján. Halkan felnevettem,és azon gondolkoztam,mi bajom lehet,ha igent mondok egy randira.. Végül is lehet,hogy Zayn csak azért mondta Harryről,hogy egy nőcsábász,hogy ne randizzak vele,mert talán féltékeny lenne.. Hmm.
Gondolatmenetemet Harold zavarta meg,aki egy kiskanalat tartott a számhoz.
-Kóstold meg,lehet,hogy még kell bele cukor .- komolykodott.
Lenyaltam az immár habbá vert tojásfehérjét a kanálról,és megállapítottam,hogy az úgy pont jó. Egyébként meg,ha még rakna bele cukrot,az egész hab összetörne,és kezdhetné elölről.
Bólintottam,majd kivettem a hűtőből két tábla csokit.
-Csokis muffin lesz,ugye? - mutogattam az édességet.
-Igen,az lesz. Kérlek olvaszd fel őket,majd keverd bele a tésztába. - bökött egy tál felé.
-Rendben,főnök! - hülyéskedtem.
Mosoly húzódott a szájára,mikor észrevette,hogy a szemem egy kicsit elidőzött az arcán. Zavartan kaptam el a fejem,majd nekiláttam felolvasztani a csokoládét.
Már majdnem kész voltam az olvasztással,mikor hirtelen beugrott a fejembe egy mondat,amit még én mondtam Harrynek. 'Egyébként..Helyes vagy,és aranyos,de..Nem vagy az esetem. Sajnálom.'
Még hogy nem az esetem?! Harry úgy néz ki,mint egy Isten. Ráadásul kedves is. Igaz,hogy alig ismerem,de eléggé bejön.
-Ömm..Kavargasd már a csokit,amíg én elmegyek a mosdóba,kérlek. - törtem meg a csendet.
-Rendben. - válaszolt.
Felszaladtam a mosdóba,hogy ellenőrizzem a sminkem. Semmi baja nem volt,és igazából nem is a smink miatt jöttem fel.. Nem tudom,mit tegyek.. Talán elmegyek vele randizni. Ha egyáltalán még érdeklem.
 Halkan visszamentem a konyhába,megálltam az ajtó előtt,és hallgattam ahogy Harry énekel.

 'I saw in a corner,there is a photograph.

No doubt in my mind,it's a picture of you.

It lies there alone in it's bed of broken glasses,

this bed was never made for two.

I'll keep my eyes wide open

I'll keep my arms wide open'

-Ez..gyönyörű volt. - mentem oda hozzá,és átvettem a csoki kevergetését.

-Te..Hallottad? - kérdezte,és totál elpirult.

-Igen. - kuncogtam. - Csodásan énekelsz. - dicsértem meg.

-Köszönöm. - mosolygott.

Elzártam a gázt,és arrébb raktam a csokoládét. Vártam pár percet még kihűl,aztán beleöntöttem a tésztába. Harry előkapta a muffin papírokat,és berakosgatta őket egy tepsibe. Elkezdtük beleadagolni őket,ami egy kissé nehezen ment. Harry dupla annyi tésztát rakott egy formába,mint a mennyit kellett volna. 

-Add ide. - kivettem a kezéből a kanalat,és folytattam tovább egyedül.

Hangosan felnevetett,majd ezt kérdezte:

-Nem tetszik a módszerem?

Nem válaszoltam,csak felnevettem. Éreztem pillantásait minden porcikámon. Jól végig mért tetőtől talpig. Egy pillanattal később már a hátam mögött volt. Egyik kezével átfogta a derekamat,a másikkal pedig a kezem simította meg. Fogalmam sem volt mire készült,a szívem szinte már a tokomban dobogott.

Szaggatottan vettem a levegőt,másképp nem ment. Amint észrevette,mit vált ki belőlem,odahajolt a nyakamhoz,és suttogni kezdett.

-Még hogy nem vagyok az eseted..

Szó szerint kiverte a kezemből a kanalat,és átkulcsolta az övével. (mármint megfogta a kezem.)

Alig fél perc elteltével,gyengéden megszorította a csípőmet,és maga felé fordított. Testem aprónak tűnt az övéhez képest. Gyengének és sebezhetőnek éreztem magam. Lehajtottam a fejem,és sóhajtottam egy nagyot. Kezével végigsimított az államon,majd elővette a másik kezét is,és mindkettővel átfogta az arcom. Lágyan megemelte egy kicsit a fejem,az övét pedig lehajtotta, hogy a szemembe tudjon nézni. 

Nem volt több a rés köztünk 5 centinél. Kíváncsian kereste a tekintetemet,miközben egyre közelebb húzott magához. Lábujjhegyre álltam, ezzel jeleztem,hogy megcsókolhat. Bólintott,miközben halványan elmosolyodott, és megcsókolt.       

FONTOS.

Sziasztok.
Most nem részt hoztam nektek.
Az eddigi Facebookom,ahol reklámoztam a blogot felfüggesztettem,és visszatértem a régibe. Mától nem ugyanazokba a csoportokba fogom hirdetni a blogot.
Ez a régi facebookom,amit most újra használok: https://www.facebook.com/jazmiin.barna
Lehet,hogy páran már ismertek.. :)
Nagyjából ennyi lenne.
Ja,és még valami.. Nemsokára FB csoport! :)
Az aláírásom nem változik..
Love,Chanel

Negyedik Fejezet

Sziasztok Manók!

Meghoztam a negyedik fejezetet. Ez most elég hosszú lett.:)

Mivel nem nagyon kapok komikat,eldöntöttem hogy csak akkor hozom a következő részt,ha ide kapok 3 komit. Szerintem nem nagy kérés! 

Jó olvasást.Love,Chanel

*Pár nappal később*

A nap lágy sugarai simogatták az arcom,a madarak pedig egy gyönyörű dallamot énekeltek nekem az erkély szélein. Kipihenten és üdén keltem fel az ágyból.Egyenesen a fürdőbe mentem,ahol megmosakodtam,és felkentem a szememre egy kis fekete szemfestéket..Ahogy elnéztem magam a tükörben,rájöttem,hogy valami hiányzik.Hát persze! Nem raktam a számra rúzst. Gyorsan előkerestem a bőröndömből,és amint megtaláltam úgy rohantam vissza a fürdőbe,mint akit kergetnek.

Később felöltöztem, egy cicanadrágot és egy hosszú trikót vettem fel,mert eléggé jó idő volt. 

Mosolyogva ballagtam le a lépcsőn a nappaliba. Zayn a kanapén ült és a híreket nézte a tévében. Mikor észrevett,halványan elmosolyodott,és szép szavakkal köszöntött.

-Jó reggelt,hercegnő. Hogy aludtál?- kérdezte.

-Jó reggelt Zayn.Köszönöm,jól.-mondtam,és leültem mellé.

-Nocsak,úgy látom ma nagyon örülsz valaminek. 

-Igen,jól látod. Ma van a 18. születésnapom! Ez azt jelenti,hogy nem kell többet bujkálnom,és végre szabadon járkálhatok a városba!

-Hát ez nagyon jó!-simított végig a karomon.- És boldog születésnapot. Mától felnőtt vagy.

-Igen,tudom!- lelkendeztem. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Kár,hogy csak addig tartott a boldogságom. 

'Tegnap éjjel egy házaspár autóbalesetet szenvedett. Nekirohantak egy autóbusznak,és az ütközés pillanatában mind ketten életüket vesztették.'-mondta a tudósító a tévében.

Ahogy ránéztem a tévére,a szemeim könnyekkel teltek meg. Egy autó és a házaspár képét mutatták. Az autó a miénk volt,az a házaspár pedig Anya és Apa. Egy világ omlott bennem össze. Hiába hogy bántottak és nem törődtek velem,annak ellenére szerettem őket,hiszen mégis csak a szüleim. Voltak. De már nincsenek. Végleg elmentek,és még el sem búcsúzhattam tőlük.

-Mi..Mi a baj?-nézett rám aggódó szemekkel Zayn.   

Kitört belőlem a zokogás. Nem tudtam megszólalni,csak sírtam. Zayn rémülve kapkodta a fejét ide oda. Hol rám nézett,hol a tévére. Nem kellett neki sok idő,rá jött a kiborulásom okára. Szitkozódva kikapcsolta a tévét,felém fordult,és egyre közelebb jött hozzám. Meg akart ölelni. Kérdő szemekkel nézett rám,nem tudta hogy reagálnék. Mélyen a szemébe néztem,erősen lehunytam a szemem,és a nyakába borultam. Gyengéden magához húzott,és nyugtatgatott. Hol megsimította a hajam,hol azt mondta nyugodj meg. Jól estek a szavai,de nem segítettek az állapotomon. 

Arcát a nyakamba fúrta,majd kezei hátamról a csípőmre zuhantak. Egyre jobban húzott magához. Egy pillanattal később ajkait a nyakamon éreztem. Rögtön eltoltam magamtól,és értetlen fejjel néztem rá. Szegény nagyon megijedt,nem tudta mit tegyen. Egyszerre láttam az arcán aggodalmat,ijedséget,és törődést. Halványan elmosolyodtam,majd visszarántottam magamhoz. Arcom az ingét súrolta,de rájöttem,hogy a fekete szemfestékem-ami valószínűleg már a nyakamon fojt-rákenődik a fehér anyagra, és nem jön ki belőle.

-Minden rendben lesz.-suttogta a fülembe- Megígérem.

                                                    

 Zayn szemszöge

-Minden rendben lesz.- suttogtam Bonnie fülébe- Megígérem.

                                                                                             ~~~~~~~~

Szegény Bonnie.. Rettentően sajnálom őt. El sem tudom képzelni,mit érezhet most. Mindenhogy próbálom őt jobb kedvre deríteni,de sehogy sem sikerül. Biztos időre van szüksége. Ha szomorú vagyok,mindig azt mondják nekem hogy az idő minden sebet begyógyít előbb utóbb.

Éppen a fürdőbe indultam zuhanyozni,mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a Harold név villogott.

-Szevasz!- vettem fel a telefont.

-Cső! Figyu,megtudnád adni Bonnie telefonszámát?

-Bocs haver,most nem. Nem ez a legjobb idő arra hogy zargasd. Nagyon rossz passzban van.

-Miért? Mi van?

-Körülbelül egy órája tudta meg a tévéből,hogy meghaltak a szülei..

-Oh,Zayn,részvétem. Bonnie anyja apud,vagy anyud tesója volt?- kérdezte mit sem sejtve.

-Izé.. Apum..Igen,apum tesója volt.- vágtam rá.

-Még egyszer,részvétem. És üzenem Bonnienak is. 

-Köszi,és átadom. De most mennem kell.

-Rendben,majd hívj.

-Oké,akkor majd beszélünk. Csáó!

Leraktam a telefont,és bementem a fürdőbe zuhanyozni. Bő 10 percig csak folyattam magamra a meleg vizet,majd azon kaptam magam hogy a tenyerem már ráncosra ázott. Kiléptem a zuhanykabinból,és egy törölközőt csavartam a derekam köré. Visszamentem a szobámba,hogy felöltözzek. Éppen a fiókban kotorásztam egy bokszerért,mikor valaki kopogott.

Hirtelen nem tudtam mit mondani,ezért inkább ajtót nyitottam.

-Öhhh..Zavarok?- nézett végig rajtam Bonnie.

-Nem,nem zavarsz. Gyere be,ülj le.

-Köszönöm.- biccentett, és leült az ágyamra.

-Jól vagy?- kérdeztem félénken.

-Nem.

-Sajnálom.

-Én is.- mondta egy sóhaj kíséretében. Ahogy elnéztem az arcát,rájöttem,hogy még szebb mint amilyennek eddig láttam. Bonnie egy csodálatos,erős,és magabiztos lány. Kár,hogy nem lehet az enyém.

Leültem mellé az ágyra,és átkaroltam a derekát.

-Héj.- mosolyogtam rá.- Fel a fejjel. Tudom,hogy most én könnyen beszélek.És fogalmam sincs,hogy mit érzel.De hidd el,idővel jobb lesz. Ebben biztos vagyok.

-Kösz.- nézett rám hálás tekintettel.- És..Egyébként mi volt az a puszi?- kuncogott fel.

-Puszi?- vontam össze a szemöldököm.

-Tudod..- hajtotta le a fejét.- A nyakamra. 

-Ja. Hát..Egy puszi.

-De miért?- kérdezősködött.

-Csak úgy..- vonogattam a vállam. 

-Csak úgy nem puszilgassuk más emberek nyakát.- rázta meg a fejét.- De ha nem akarod elmondani,ne mondd el.- játszotta a sértődöttet, és kiment a szobámból.

Na,ezt most nem értem. Az előbb még szomorú volt,most meg ilyen jó kedvű. Nem hiszem,hogy közel állt a szüleihez. Mondjuk,én sem állnék közel hozzájuk,ha úgy viselkednének velem,mint Bonnie szülei Bonnieval. Bár,lehet,hogy ez most csak azért van,mert lány. Azt hiszem,a lányoknak szokott lenni hangulatingadozásuk. Vagy az is lehet,hogy megjött neki. Nem tudom.

Hosszú töprengésem után lementem a nappaliba. Az étkezőasztalnál Harry ült,Bonnie pedig a fotelben. Úgy láttam elég sótlan a hangulat,ezért felhoztam,hogy elmehetnék ma este moziba.

-Na de Zayn!- mordult rám Harry.- Szerinted ez a legmegfelelőbb idő arra,hogy moziba menjünk?- mondta,és leült Bonnie mellé.- Ne is figyelj rá. Ő nem ért az ilyen helyzetekhez.- legyintett. Na igen Styles,ezért még számolunk. 

                                              Bonnie szemszöge                  

Miután Harry lelépett,bementem a szobámba lefeküdni. 

Nem értem magam. Szomorúnak kellene lennem a szüleim halála miatt. De valahogy amióta kisírtam magam,nem nagyon vagyok szomorú. Pedig mikor megláttam a tévében a képüket,úgy éreztem vége mindennek. De most már nem... 

 Egyébként az egész dolog akkor kezdődött,mikor 12 éves voltam. Elkezdtem érdeklődni a smink,és a felnőtt dolgok iránt. Mikor a szüleim rájöttek hogy festem magam,iszonyatosan kiborultak. Először csak ordibáltak,aztán elcsattant az első pofon. Azt pedig követte a többi.. Akkor minden megváltozott. 

15 éves voltam,mikor eldöntöttem,hogy nem hagyom tovább a dolgot. Ha apám meg akart verni, elszaladtam otthonról,és több napig nem mentem haza. Aztán mikor hazamentem, már nem akartak megverni,nehogy megint elszökjek. Ez ment egészen addig, amíg el nem döntöttem,hogy végleg elszököm. Holnap lesz 3 és fél hete,hogy itt vagyok.. Nagyon gyorsan telnek a napok. És egészen közel kerültem Zaynhez.. De ez nem azt jelenti,hogy lehet is köztünk valami barátságon kívül. Harry és Ő legjobb barátok. Ha Harry megtudja,hogy hazudtunk neki,szinte ezer százalék,hogy örökre megharagszik Zaynre. 4 éves koruk óta elválaszthatatlanok.Soha nem hazudtak egymásnak,soha. És most Zayn miattam hazudott.. Szörnyű vagyok. Ez az egyelten szó,ami illik rám.. 

Pár órával később elnyomott az álom. Összesen körülbelül 4 órát aludhattam,ami épp elég volt ahhoz,hogy teljesen kipihent legyek. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról,és egyenesen a fürdőbe indultam,hogy megcsináljam újra az elkenődött sminkem. 

 Kezembe vettem a Ne bántsátok a feketerigót! c. könyvet,és olvasni kezdtem. Egy hete kaptam Zayntől,és már majdnem kiolvastam. Nagyon tetszik. 

 Éjjel egy óra volt,de nem tudtam aludni. Kicsit sem voltam álmos. Kimentem a konyhába,hogy igyak valamit. Lábujjhegyen lépkedtem át a nappalin, nehogy felkeltsem Zaynt. Levettem a polcról egy poharat,megtöltöttem narancslével, majd leraktam a pultra. Vissza akartam rakni az ivólét a helyére,mikor véletlenül levertem a poharat a pultról. Csattant egy nagyot,a szilánkok pedig másodperceken belül elborították a helyiséget. Megpróbáltam összeszedni a nagyobb darabokat,de az egyik beleállt a kezembe,így visszadobtam a földre. Nem sokkal később lépteket hallottam. Zayn szaladt le a lépcsőn,hogy megnézze,mit művelek.

-Annyira sajnálom!- néztem rá könnyes szemekkel,miközben a sebet szorítottam el a tenyeremen.   

-Te jó ég,Bonnie!- kiáltotta Zayn.-Jól vagy?- sietett oda hozzám.

-Nem egészen.- néztem a véres kezemre.- Vigyázz,bele ne lépj egy szilánkba.- mutattam a földre.

-Nagyon sajnálom!- kértem bocsánatot még egyszer.

-Semmi baj.De most gyere,beviszlek az ügyeletre.

Már majdnem elindultam,mikor Zayn felkapott. 

-Mezítláb vagy,a végén még a talpadba is beleáll egy üvegszilánk. 

Hálásan pillantottam Zaynre,aki csak megvonta a vállát,és letett a konyhaajtóban. Elindultunk a kocsijához,hogy bemenjünk az ügyeletre. Biztos mély volt a seb,mert eléggé fájt..

Harmadik Fejezet

Hát,a harmadik rész is eljött. Sokat gondolkoztam azon,hogy legyen-e Zayn szemszöge. Végül úgy döntöttem,hogy lesz.És lesz talán Harry szemszöge is...:) Remélem,hogy tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket,és a 3 feliratkozót.(ami megjegyzem,nem nagyon akar bővülni.)

Jó olvasást!

Love,Chanel

Zayn szemszöge

*négy nappal korábban*

Miután megittam a második pohár pezsgőmet,rájöttem,ha tovább iszok,nem vezethetek haza. Leugrottam a pultszékről,fizettem az elfogyasztott italokért,és elindultam,hogy megkeressem Harryt. Egyenesen a tánctérre ballagtam,valahogy sejtettem,hogy ott fogom megtalálni régi jó barátomat. Már majdnem feladtam a keresést,mikor megpillantottam egy magas,göndör hajú srácot,aki úgy táncolt,mint egy őrült idegbeteg.Odamentem hozzá,és azt véltem felfedezni,hogy Harold totálisan részeg. 

-Héj,haver!- kiabáltam,mert nagyon hangos volt a zene.- Én most leléptem.

-Dehát,mé'? Most jöttünk,egy..-mondta,és a karjára nézett. Nem volt rajta óra.- hát tudod..Egy kis ideje.- dülöngélt.

-Nem érzem jól magam. És szerintem ma éjjel már ne igyál többet.- veregettem hátba.

-Hát,akkor jóvan. Majd ütközünk.- habogta,és visszafordult az előtte vonagló szőke lányhoz.

Már majdnem a kocsimnál voltam,mikor valaki utánam kiabált.

-Zayn!

Megfordultam,és láttam,hogy Daphny siet felém.

-Zayn,már mész is?- lihegte.

-Igen.Nem érzem valami jól magam.

-Oh,kár. Na mindegy. Majd hívj fel!- vigyorgott,mire biccentettem. 

,Már majdnem otthon voltam,mikor észrevettem,hogy valaki ül az út szélén. Lassan elhaladtam mellette,és azt véltem felfedezni,hogy egy fiatal lány a bőröndje mellett pityereg,és az arcát törölgeti. Nem törődtem vele,tovább mentem. Körülbelül öt perccel később visszafordultam. Lelkiismeret furdalásom volt,amiért elmentem mellette. Lehet,hogy segítségre szorul. Lehet,hogy bajban van. Lehet,hogy éhes,és fázik. 

A lány ugyanott,ugyanabban a helyzetben ült,de már nem sírt. Megálltam előtte,kiszálltam a kocsiból,és ezt kérdeztem tőle.:

-Mit keres egy ilyen csinos lány itt egyedül?-tettem fel neki a kérdést,mire nem válaszolt.- Nem félsz?

*8 nappal később*

Bonnie már majdnem egy hete,hogy nálam lakik. Ő az a lány,akit láttam,mikor jöttem hazafelé egy buliból. Jól sejtettem. Eléggé éhes volt,és fázott is. Bár hajnalig kint ültünk az út szélén. 

 Elszökött otthonról,mert az édesapja folyamatosan bántalmazta,az anyja pedig nem törődött vele. Megértem,én is ezt tettem volna az ő helyében. Nagyon rendes,és csinos lány. Sőt.. Csinos? Egyszerűen elképesztő! Ragyogó barna haja,és nagy kék szeme van. Ilyen az ideálom. De azt hiszem,nem lehet köztünk semmi. Harry kiszemelte magának,és nem fogom elvenni tőle. Igazából az lenne a helyes,ha nem hagynám,ha Harry összejönne vele,mert ő általában kihasználja a lányokat. Ja,és.. Harold abban a tudatban él,hogy Bonnie az unokahúgom. Ezt ő mondta neki,mert nem akarta hogy Harry tudja a múltját. 

Harry szemszöge

Már majdnem egy hete,hogy randizni akarom hívni Bonniet,Zayn unokahúgát.  Sajnos eddig még sehogy sem ment. Amikor már majdnem elhívtam,vagy csörögni kezdett a mobilom,vagy arra gondoltam,hogy mi van akkor,ha elutasít. Engem még soha,egy lány sem utasított vissza,de látom rajta,hogy Ő más. Más,mint a többi fenékrázó,túlsminkelt,agyonbarnított lány. Na de ma. Ma végre megkérdezem. Igaz,hogy még csak egy hete ismerem,és eddig összesen 5 alkalommal láttam,de úgy érzem, kell nekem. Meg akarom,sőt. Meg is fogom szerezni. Nagy valószínűséggel. Nem is tudom,hogy juthatott eszembe,hogy visszautasít.Hiszen én vagyok Harry Styles,a lányok álma és ideálja. 

Elindultam Zaynhez. Útközben vettem egy csokor vörös rózsát,azt hiszem azt szeretik a lányok. 

Már az ajtó előtt álltam,és vártam hogy valaki ajtót nyisson. A hatodik kopogásomra,végre kinyílt az ajtó. Zayn állt előttem.

-Haver!- mosolygott rám.- Hoztál nekem rózsát!- mondta,és majdnem megölelt,de elugrottam előle.

-Lassan a testtel,Zayn.-csitítgattam.-Ez Bonnié. Ma elhívom randizni.

-Ou.- tette a szomorút,de pár pillanattal később elröhögte magát.- Rendben,tedd azt. Sok sikert!- kacsintott,mire én felszaladtam az emeletre,és egyenesen Bonnie szobája felé vettem az irányt.

Gyerünk Harry,menni fog.-mondogattam magamban,majd végül bekopogtam.

-Szabad!- jött a hang a szobából. Benyitottam,és láttam,hogy Bonnie az ágyon fekszik,és olvas. Azt hiszem,a Ne bántsátok a feketerigót! olvasta,Harper Leetől.

-Sziiia!- köszöntem neki egy hatalmas vigyorral az arcomon.- Ezt neked hoztam.- nyújtottam át a rózsákat. Felült az ágyon,félrerakta a könyvet,és kérdő arccal nézett rám.

-Ez..kedves.- mondta és idegesen felröhögött.- Miért..is kaptam ezt?- nézett a virágokra.

Most vagy soha!- kiabáltam magamban.

-Nézd,Bonnie. Én azon gondolkoztam,hogy talán.. Elmehetnénk randizni.- jelentettem ki rezzenéstelen arccal. Nem mutattam,mennyire izgulok.Nem akartam,hogy észrevegye,hogy ez nagyon is fontos nekem,és hogy csak azért mondjon igent,mert megsajnált.

-Harry,ezt nagyra értékelem,tényleg..De én most nem szeretnék még egy ideig randizni. És egyébként..Helyes vagy,és aranyos,de nem vagy az esetem. Sajnálom.- mondta,mire megállt bennem az ütő. Abban a pillanatban nagyon szomorú voltam,de hamar abbahagytam a kesergést. Eldöntöttem,hogy addig kérem,hogy jöjjön velem randizni,ameddig igent nem mond. 

  

Második fejezet

Sziasztok :) Kicsit késve,de meghoztam a második fejezetet. Azért hoztam ilyen későn,mert 4 napig nem 

voltam se net,se gép

közelében.

Jó olvasást!

Love,Chanel
ui:Bonnie karakterét megváltoztattam.

'Mostantól úgy tekintek rá, mint egy védőangyalra. Egy dögös,és aranyos védőangyalra..'

Hajnali öt órára értünk oda Zayn házához. Szerintem elég ha annyit mondok, a ház egyszerűen tökéletes.

Reggeli hat órától hivatalosan is a vendégszoba lett az ideiglenes szobám.

                                                          ~3 nap múlva~

Fél egykor lefeküdtünk aludni. Én majdnem délután háromig aludtam, míg Zayn 7 órakor felkelt,mert el kellett mennie valahova.  Egészen megszoktuk egymást. Jól kijövünk. Olyan,mintha már több hónapja ismerném. 

Anyuékról azóta sem hallottam semmit. Szerintem nem is keresnek. Na mindegy.

Egész nap a szobában voltam,majd körülbelül este 6 óra felé arra lettem figyelmes,hogy egy  autó áll meg a ház előtt. Nem Zayn volt az,ő gyalog ment. Az ablakhoz siettem,hogy megnézzem ki az. Egy srác szállt ki az autóból. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn,és az ajtó elé álltam. Vártam,hogy bekopogjon. Hát,azt várhattam. Nem kopogott,hanem egyenesen benyitott,így az ajtót a fejemhez vágta. Káromkodva estem hátra,majd a homlokomhoz kaptam a fejem.

-Basszus.- nyögtem ki.

-Bakker!- kapott ő is a fejéhez. 

Mikor lehajolt,hogy felsegítsen,göndör tincsei az arcába hullottak.

-Annyira sajnálom.- mondta,majd leültünk a kanapéra. - jól vagy?

-Nem vészes.- mondtam egy sóhaj keretében.

-Te..Zayn barátnője vagy?

-Mi? Nem! Vagyis.. nem.

-Akkor? Ki vagy te?

-Az..unokahúga!-hazudtam

-Hmm..- mért végig.- Zayn elfelejtette elmesélni,hogy van egy unokahúga. Egy szexi..unokahúga.- húzogatta a szemöldökét. Egy másodperccel később Zayn lépett be a házba.

-Haver!- köszönt Zayn.- Hogy kerülsz ide?- nézett a srácra

-Csak meglátogattalak. Gondoltam magányos vagy,de látom tévedtem.- nézett rám.- Miért nem mondtad hogy ide jön az unokahúgod?

-Ki?- nevetett fel Zayn

-Hát az unokahúgod!

-Igen Zayn, én..-köhintettem.-Az unokahúgod.-erősködtem.

-Jaaa..Igen..Persze.. Héj,Bon,beszélhetnénk egy percre?

-Persze.Zane.

 Kaptam egy kis számonkérést. Elmagyaráztam neki,hogy azért mondtam hogy az unokahúga vagyok,mert nem akartam hogy ő is tudjon a múltamról. Elég,ha Zayn tudja. 

Miközben magyaráztam,Zayn megértően bólogatott,majd a felvilágosítás után visszamentünk a konyhából a nappaliba.A srác a fotelben eltehénkedve nézte az MTV-t. Biztos nagyon jóba vannak Zaynnel.

-Egyébként,- ült rá Zayn Harryre - ő Harry.-bökött a gyerekre.

-Ja. Az vagyok.- bólogatott Harry.-És téged hogy hívnak,aranyom?

-Bonnie vagyok. És nem az aranyod.

-Oké.- állt fel a kanapéról,mire Zayn a földre esett.

-Haver!- fetrengett röhögve Zayn.

 Hát igen. Gyermekded lelkek. 

Miután kihülyéskedték magukat, leültek a pulthoz beszélgetni.Nem mentem oda hozzájuk,nem akartam tolakodónak tűnni.

Bármennyire is próbáltam nem  hallgatózni, nem sikerült. Mindent hallottam,amit mondtak. Elég sokat beszélgettek,bár engem csak az érdekelt,amikor Harry odasúgta Zaynnek, hogy 'haver..megharagszol ha randizni hívom az unokahúgodat? Ne haragudj hogy ezt mondom,de nagyon dögös.' Zayn próbált színészkedni, és azt tetette,hogy ideges,mert Harry ilyet mer mondani az unokahúgára. De végül belement. Kíváncsi vagyok,Harry mikor fog randizni hívni. Remélem nem most,még gyakorolnom kell a visszautasítást. 

-Na jó.-pattantak le mindketten a székekről.- Én léptem.-jelentette ki Harry.

-Rendben. Ha akarsz gyere holnap is.- kedveskedett Zayn.

-Rendben.-bólintott Harry,majd elhagyta a házat.

                                                                    ~~~~~~~~~~

A forró víz kissé már égette a testem,ezért elzártam a csapot. Kiléptem a zuhanykabinból,és magam köré tekertem a törölközőt. Rohadt hideg volt kint,de nem érdekelt. Kiálltam az erkélyre,és meggyújtottam egy szál cigit. Hiányzott már az íze. 

Mikor már úgy éreztem,hogy mindjárt jéggé dermedek, bementem a szobába és felöltöztem. Egy cicanadrágot és egy pólót vettem magamra,a hajam pedig kiengedtem. 

Ledőltem az ágyra,és azon gondolkoztam,hogy vajon keresnek e a szüleim. Az is lehet,hogy észre sem vették,hogy eltűntem.. Na jó, biztos hogy észrevették,de.. Meglepett,hogy Zayn egyetlen egy 'eltűnt' plakátot sem talált az egyik  képemmel a városban..Vajon aggódnak értem? Hiányzom nekik?.. Nem tudom..

Fogalmam sincs..

Első Fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim. Köszönöm a két feliratkozót.:) <3 ti vagytok a hőseim .:)

Sokáig gondolkoztam ezen a részen,mindig írtam bele,vagy javítottam,és végül ez lett a végeredmény. Remélem tetszeni fog.:) ui:sok a párbeszéd,ne haragudjatok.

'Később zúgást hallottam,majd fényszórók törték meg a sötétséget.' Egy fekete autó közeledett felém. Amint észrevett a sofőr,lelassított,de nem állt meg. Csiga lassan haladt el mellettem,és szerintem várta,hogy lestoppoljam. Megtehettem volna, de nem tettem. Sóhajtottam egy nagyot,majd a telefonom csipogására lettem figyelmes. Lemerült. Még utoljára megnéztem az időt, fél egy volt. Pár másodperccel később a mobilom kikapcsolt, így teljes sötétségben maradtam egészen addig,amíg a hold ki nem bújt a felhők közül. Körülbelül 2 perccel később ismét zúgásra lettem figyelmes,csak most a másik irányból jött a hang. Ugyanaz a kocsi tolatott vissza,ami az előbb elment mellettem. Megállt,egyenesen előttem,és leállította a motort. Egy fiatal,magas,fekete hajú srác szállt ki a járműből. Éden fekete haja közt néhol felbukkant egy-egy szőke tincs is. Meglehetősen helyes volt. Az autónak támaszkodott,és egyenesen a szemembe nézett. Pár pillanatig csak némán állt,de végül megszólalt.

-Mit keres egy ilyen csinos lány itt egyedül?-kérdezte. Nem válaszoltam.-Nem félsz?-tette fel az újabb kérdést.

-Nem.-mondtam rezzenéstelen arccal.Pedig nagyon féltem.

-Pedig kéne.-ráncolta össze a homlokát.-Mikor azt hiszed egyedül vagy, valaki mindig leselkedik rád egy bokor,vagy egy fa mögül,és csak a pillanatot várja hogy lecsaphasson. Ha még nem tudnád, ez itt Bradford. Itt minden veszélyes.

-Kösz a felvilágosítást.-bólintottam unottan. 

-Miért vagy itt?

-Miért ne lehetnék itt?-néztem rá értetlenül.

-Otthon kéne lenned.

-Nem.-vágtam rá.-Nem kéne otthon lennem. Eleget voltam már ott.

-Mi történt?-mondta egy sóhaj kíséretében,majd leült mellém.

-Miért osztanám meg a családi gondjaimat egy idegennel?

-Á. Szóval gondok vannak.-mondta komoly fejjel,de végül elnevette magát.-Hát, a nevem Zayn.

-Ez nem elég.-ráztam meg a fejem.

-Itt születtem,itt nőttem fel. A szüleim elváltak,mikor 5 éves voltam. Van 4 testvérem. Tavaly költöztem el anyámtól.

-Ebből valamennyi szép és jó, de én nem ezekre voltam kíváncsi.Mivel foglalkozol,meg hát ilyenekre.

-Drogdíler vagyok.-mondta,mire kikerekedtek a szemeim.-Csak vicceltem.-nevetett fel.-Még tanulok. Amellett pedig egy menhelyen vagyok segéd.

-Remek.

-Most te jössz. Mesélj magadról.

-Bonnie vagyok. Itt születtem,18 éve. A szüleimmel éltem,egészen idáig.

-Mi történt?-kérdezte még egyszer

-Figyelj,rendes tőled ez az egész,de nem fogok beszámolni a múltamról. Sajnálom.

-Megértelek. És akkor az éjszaka hátralévő részét itt töltöd?

-Valószínűleg.-jelentettem ki. Ő erre halványan elmosolyodott,és csak annyit mondott,hogy 'hát jó'. Nem tudom,még mennyi időt ülhettünk ott szótlanul,de mire észbe kaptunk,már szürkület volt. A madarak feléledtek,s gyönyörű muzsikálásba kezdtek. Annyira elbambultam,hogy észre sem vettem,hogy teljesen átfagytam. Gondolom ő is fázott már. Nem értem,Zayn mért ült ott velem egész éjjel. Hisz most találkoztunk először. 

A kezeim remegni kezdtek,a fogaim pedig folyamatosan összekoccantak. Szerintem a piros rúzs is a számra fagyott. 

Pár pillanat elteltével arra lettem figyelmes,hogy Zayn feláll,leveszi a kabátját, és a hátamra teríti. 

-Ideje lenne elmenni innen,nem gondolod?-kérdezte.

-Te menj csak nyugodtan.-hajtottam le a fejem.

-Nem mész haza,igaz?-sóhajtott

-Nem.

-Gyere,szállj be.

 Felpillantottam,s a gyönyörű szép barna szemeibe néztem. Zayn tényleg nagyon helyes fiú.

Felpattantam,és a kezembe vettem a bőröndömet.

-De csak ha nem zavarok.

-Dehogy is. Legalább lesz társaságom.-mosolygott.

Beszálltam Zayn kocsijába, és elindultunk. Ezért nem tudok elégszer köszönetet mondani neki. Befogadott,és azt mondta,hogy addig lakhatok nála,ameddig szükségem van rá. Mostantól úgy tekintek rá, mint egy védőangyalra. Egy dögös,és aranyos védőangyalra..