Hatodik Fejezet

Meghaltam. 8 komi! Csodálatosak vagytok! Imádlak titeket,komolyan.:) Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki komizott.:)

Ezentúl nem lesznek olyan hamar részek,mert ugye suli. De igyekszem. 

Jó olvasást a hatodik fejezethez,és ide is kérek jó sok komit! 

Love,Chanel

..'Bólintott,miközben halványan elmosolyodott,és megcsókolt.'
Úgy éreztem,a fellegekben járok. Elragadó volt,szívdobogtató,és érzéki. Egyszóval tökéletes. Nem gondoltam volna,hogy ez fog történni. Meglepetésként jött a dolog..Egy kellemes meglepetésként.
Ajkaink levegőhiányban váltak el. Őrült tempóban vettem a levegőt, és úgy mosolyogtam,mint egy őrült.Ez Harryvel sem volt másképp. Alsó ajkait harapdálta,miközben a szemkontaktust kereste. Mikor megtalálta,még egyszer megcsókolt. Karjaimmal körbefontam derekát,és fejem a mellkasába fúrtam.
Kezével gyengéden simogatta a hajam,majd kis idővel később eltolt magától,belenézett a szemebe,és szája beszédre nyílt.
-Most már eljössz velem randizni? - kérdezte full komoly arccal.
-Hááát.. - húztam az időt - Persze.
-Tényleg? - húzta fel a szemöldökét. Szerintem valamiért meglepte a dolog.
-Igen Harry,tényleg. - nevettem fel. - És most. Fojtassuk a muffin sütést.
Megfordultunk,és újra belekezdtünk a sütögetésbe.Bő fél óra múlva kész lettünk. Óvatosan kivettem a sütőből a tepsit,és kiraktam az asztalra. Először sütöttem muffint,de merem mondani,hogy Istenien nézett ki. Már csak azt kellett letesztelnünk,hogy finom-e.
Kezünkbe vettünk egy egy süteményt,és leültünk a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét,majd láttam,hogy Harry vigyorogva paskolja lábait,jelezvén,hogy üljek az ölébe. Vonakodva bár,de teljesítettem kérését.
-Az első falat a tiéd. - nyújtotta számhoz a kezében lévő muffint.
Kíváncsian beleharaptam,megízleltem,aztán még egyet beleharaptam.Elképesztően finom volt!
-Na mi van, ízlik? - nevetett fel Harold,mire én bólintottam. Lenyeltem a számban lévő falatot,majd mondtam neki,hogy kóstolja meg. Beleharapott,hümmögött egy kicsit,aztán az egészet begyömöszölte a szájába. Halkan felkuncogtam telhetetlenségén, aztán fel akartam kelni,hogy hozzak neki még egyet,de visszarántott.
-Nem mész sehova. - mosolygott,majd megpuszilta a fejem. - Itt maradsz.
-Csak hozok még egy sütit.
-Nincs szükségem sütire. - rázta a fejét. - Rád van szükségem.
Szavai belevésődtek a szívembe. Hirtelen valami furcsát éreztem a gyomromban,de nem tudom mit. Még sosem éreztem ilyet ezelőtt. Talán.. Lehet,hogy szerelmes vagyok. De..Nem is ismerem még igazán. Az is lehet,hogy csak egyszerűen jól estek a szavai. Nem tudom.
Mocorogni kezdtem,kezdett kényelmetlen lenni Harry ölében. Körülbelül ötször fordultam,csúsztam lejjebb vagy feljebb,mire megtaláltam a tökéletes pozíciót. Már egy órája tévézhettünk,mikor kibújt alólam,felkelt a fotelból,és az emelet felé biccentett.
-Gyere. - szavai gyengéden és lágyan csengtek. - Mutatok valamit.
Elindult fel a lépcsőn,én pedig követtem. Egy szobába vezetett,amit addig még soha nem láttam. Valószínűleg azért,mert el volt dugva. Egy másik vendégszoba fürdőjéből nyílt az ajtó.
A terem hatalmas volt. Falai világos narancssárga színben pompáztak,amiket néhány gitár formájú fehér falmatrica díszített. Itt ott láttam még néhány violinkulcsot,és pár csillagot is. A szoba tele volt hangszerekkel. Egy zongora,egy dob,és körülbelül hat gitár foglalt helyet a helységben. Álmélkodva sétáltam a szebbnél szebb hangszerek közt. Pár pillanattal később Harry a kezébe vett egy gitárt. Egy fekete akusztikus gitárt.
-Foglalj helyet. - mutatott az egyik szék felé,majd leült velem szembe. - Ezt a pár sort akkor írtam,mikor megismertelek.  Nyelvével benedvesítette ajkait,és elkezdte pengetni a húrokat.

'I'am alone, without you

I am so proud, when i see you.

I love you darlin'

I hope you know,

You're my everything baby

And if you love me maybe

I will so happy....'

A dal csaknem 4 perces volt. A végén könnyek szöktek a szemembe,annyira meghatódtam.Rólam szólt,róla,és arról,hogy az első pillanattól fogva szeret.
Nekem még soha,senki sem mondta,hogy szeretlek. De tényleg,soha. Na jó, lehet,hogy a szüleim mondták,mikor még kicsi voltam. De más nem.
Könnyeimet hamar letöröltem. Beszédre nyitottam a szám,de semmi nem jött ki rajta. Egyetlen árva szót sem tudtam kinyögni,annyira meg voltam illetődve.Csak ültünk ott,néma csendben,és egymást néztük. Néha elmosolyodtunk,néha komoly fejet vágtunk. Egymás után sóhajtottunk fel,aztán megszólalt.
-Szóval.. Tetszett? - kérdezte,s szemeivel a padlót kezdte vizslatni. Látszott rajta,hogy izgatott. Másodpercenként alsó ajkaiba harapott,és ide oda fürkészte tekintetét.
-Nem. - vágtam rá. - Nem csak tetszett. Szerintem csodálatos volt. - folytattam.
-Ko..Komolyan? - dadogta.
-Igen Harry. Komolyan. - mondtam. -És..Köszönöm.
-Ne köszönd. - beszéd közben megrázta a fejét,s göndör tincsei megremegtek.
-Csak azt ne mondd,hogy ez természetes. - ráncoltam össze a szemöldököm. - És.. Más lánynak is írtál már dalt?
-Nem. Te vagy az első. Egyébként a címe, Love at First Sight. (Szerelem első látásra.- szerk.)
Szavai hallatára felálltam a helyemről,és oda mentem hozzá. A gitárt lerakta maga mellé,mikor látta,hogy felkelek. Megfogtam a kezeit,és leguggoltam elé. Hatalmas keze volt. Az enyém eltörpült az övé mellett.
Halványan rámosolyogtam,megmarkoltam a pólóját a nyakánál,óvatosan magamhoz húztam,s gyengéden megcsókoltam. Mindketten belemosolyogtunk a csókba,aztán pár másodperc múlva elváltak ajkaink.
-Bonnie. Szeretném ha tudnád,hogy mennyit jelentesz nekem. Bevallom,sok barátnőm volt eddig,de.. Úgy érzem te más vagy. Én.. Azt hiszem,most vagyok először szerelmes. Soha egy lány sem volt képes arra,amire te. Te voltát az,aki életemben először nemet mondott nekem. Sajnálom azt,ami a szüleiddel történt. Ígérem,hogy soha nem hagylak el. Mindig melletted leszek,akármi is történjék. - mondta,és elkezdte simogatni a kezem. Egy kis gondolkodás után újra belekezdett. - Fogalmad sincs,mit váltasz ki belőlem. Ha csak meghallom a hangod,az agyam őrülten kattogni kezd,és mikor arra kerül a sor,hogy mondjak neked valamit, úgy viselkedek,mint egy kisgyerek.Egy értelmes szó sem jön ki a számon, és hülyeségeket beszélek. A tenyerem szörnyen izzadni kezd,a szívem pedig duplán annyit ver,mint amikor nem vagy velem. A nélküled eltöltött időnek minden egyes perce fáj. Szinte már fizikai fájdalmat érzek. - miután fejezte a mondatot,lenézett,és a kezét kezdte megfigyelni,mintha valami érdekes dolog lenne. - Tudom,hogy még alig csak egy hónapja ismerjük egymást,de.. Szeretlek. - az utolsó szónál elcsuklott a hangja,és könnyek gyűltek a szemébe. Ajkamba haraptam,miközben kitűrtem pár rakoncátlan tincset a homlokából. Végig simítottam az arcán, s szemkontaktust kezdtem keresni. Szétnyitottam lábait,hogy beférkőzzek közéjük,és a szemébe tudjak nézni. Nyeltem egy nagyot,majd kinyögtem azt a szót,amit még soha életemben nem mondtam senkinek.
-Én is szeretlek. - hazudtam. Szerelmes voltam,de nem belé,csak a szavaiba. Úgy éreztem,még nem ismerem eléggé ahhoz,hogy szerelmes legyek belé. Szerelem volt első látásra. Csak nem az én részemről.
Azért mondtam neki,hogy szeretem,mert nem akartam,hogy esetleg szomorú legyen. Nagy tahóság lett volna,ha nem viszonozom szavát. Legalább is szerintem.
-Tényleg? - csillant fel a szeme.
Pár másodperc gondolkodás  után,halkan kinyögtem egy igent. Mikor meghallotta,kezeit a derekamra helyezte,és felhúzott magához. Egymás után háromszor is megcsókolt.

                                                            ~~~~~~~~~~~~
-Jó,akkor te mosogatsz,én pedig a helyére teszem az edényeket. - adtam ki az utasítást Harrynek.
-Miért én mosogatok? - háborodott fel. - Miért nem te?
-Hát tudod azért, mert én azt mondtam. - főnökösködtem.
-Hát jó. - adta be a derekát.
Miután elvégeztük a munkát,lefeküdtünk a kanapéra. Először Harry helyezkedett el,aztán én helyezkedtem el, rajta.
-Nem vagyok nehéz?
-Nem. Könnyű vagy,mint a pihe.
-Akkor jó.
Nem kellett több negyed óránál, mindketten bealudtunk.