Első Fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim. Köszönöm a két feliratkozót.:) <3 ti vagytok a hőseim .:)

Sokáig gondolkoztam ezen a részen,mindig írtam bele,vagy javítottam,és végül ez lett a végeredmény. Remélem tetszeni fog.:) ui:sok a párbeszéd,ne haragudjatok.

'Később zúgást hallottam,majd fényszórók törték meg a sötétséget.' Egy fekete autó közeledett felém. Amint észrevett a sofőr,lelassított,de nem állt meg. Csiga lassan haladt el mellettem,és szerintem várta,hogy lestoppoljam. Megtehettem volna, de nem tettem. Sóhajtottam egy nagyot,majd a telefonom csipogására lettem figyelmes. Lemerült. Még utoljára megnéztem az időt, fél egy volt. Pár másodperccel később a mobilom kikapcsolt, így teljes sötétségben maradtam egészen addig,amíg a hold ki nem bújt a felhők közül. Körülbelül 2 perccel később ismét zúgásra lettem figyelmes,csak most a másik irányból jött a hang. Ugyanaz a kocsi tolatott vissza,ami az előbb elment mellettem. Megállt,egyenesen előttem,és leállította a motort. Egy fiatal,magas,fekete hajú srác szállt ki a járműből. Éden fekete haja közt néhol felbukkant egy-egy szőke tincs is. Meglehetősen helyes volt. Az autónak támaszkodott,és egyenesen a szemembe nézett. Pár pillanatig csak némán állt,de végül megszólalt.

-Mit keres egy ilyen csinos lány itt egyedül?-kérdezte. Nem válaszoltam.-Nem félsz?-tette fel az újabb kérdést.

-Nem.-mondtam rezzenéstelen arccal.Pedig nagyon féltem.

-Pedig kéne.-ráncolta össze a homlokát.-Mikor azt hiszed egyedül vagy, valaki mindig leselkedik rád egy bokor,vagy egy fa mögül,és csak a pillanatot várja hogy lecsaphasson. Ha még nem tudnád, ez itt Bradford. Itt minden veszélyes.

-Kösz a felvilágosítást.-bólintottam unottan. 

-Miért vagy itt?

-Miért ne lehetnék itt?-néztem rá értetlenül.

-Otthon kéne lenned.

-Nem.-vágtam rá.-Nem kéne otthon lennem. Eleget voltam már ott.

-Mi történt?-mondta egy sóhaj kíséretében,majd leült mellém.

-Miért osztanám meg a családi gondjaimat egy idegennel?

-Á. Szóval gondok vannak.-mondta komoly fejjel,de végül elnevette magát.-Hát, a nevem Zayn.

-Ez nem elég.-ráztam meg a fejem.

-Itt születtem,itt nőttem fel. A szüleim elváltak,mikor 5 éves voltam. Van 4 testvérem. Tavaly költöztem el anyámtól.

-Ebből valamennyi szép és jó, de én nem ezekre voltam kíváncsi.Mivel foglalkozol,meg hát ilyenekre.

-Drogdíler vagyok.-mondta,mire kikerekedtek a szemeim.-Csak vicceltem.-nevetett fel.-Még tanulok. Amellett pedig egy menhelyen vagyok segéd.

-Remek.

-Most te jössz. Mesélj magadról.

-Bonnie vagyok. Itt születtem,18 éve. A szüleimmel éltem,egészen idáig.

-Mi történt?-kérdezte még egyszer

-Figyelj,rendes tőled ez az egész,de nem fogok beszámolni a múltamról. Sajnálom.

-Megértelek. És akkor az éjszaka hátralévő részét itt töltöd?

-Valószínűleg.-jelentettem ki. Ő erre halványan elmosolyodott,és csak annyit mondott,hogy 'hát jó'. Nem tudom,még mennyi időt ülhettünk ott szótlanul,de mire észbe kaptunk,már szürkület volt. A madarak feléledtek,s gyönyörű muzsikálásba kezdtek. Annyira elbambultam,hogy észre sem vettem,hogy teljesen átfagytam. Gondolom ő is fázott már. Nem értem,Zayn mért ült ott velem egész éjjel. Hisz most találkoztunk először. 

A kezeim remegni kezdtek,a fogaim pedig folyamatosan összekoccantak. Szerintem a piros rúzs is a számra fagyott. 

Pár pillanat elteltével arra lettem figyelmes,hogy Zayn feláll,leveszi a kabátját, és a hátamra teríti. 

-Ideje lenne elmenni innen,nem gondolod?-kérdezte.

-Te menj csak nyugodtan.-hajtottam le a fejem.

-Nem mész haza,igaz?-sóhajtott

-Nem.

-Gyere,szállj be.

 Felpillantottam,s a gyönyörű szép barna szemeibe néztem. Zayn tényleg nagyon helyes fiú.

Felpattantam,és a kezembe vettem a bőröndömet.

-De csak ha nem zavarok.

-Dehogy is. Legalább lesz társaságom.-mosolygott.

Beszálltam Zayn kocsijába, és elindultunk. Ezért nem tudok elégszer köszönetet mondani neki. Befogadott,és azt mondta,hogy addig lakhatok nála,ameddig szükségem van rá. Mostantól úgy tekintek rá, mint egy védőangyalra. Egy dögös,és aranyos védőangyalra..