Harmadik Fejezet

Hát,a harmadik rész is eljött. Sokat gondolkoztam azon,hogy legyen-e Zayn szemszöge. Végül úgy döntöttem,hogy lesz.És lesz talán Harry szemszöge is...:) Remélem,hogy tetszeni fog. Köszönöm a kommenteket,és a 3 feliratkozót.(ami megjegyzem,nem nagyon akar bővülni.)

Jó olvasást!

Love,Chanel

Zayn szemszöge

*négy nappal korábban*

Miután megittam a második pohár pezsgőmet,rájöttem,ha tovább iszok,nem vezethetek haza. Leugrottam a pultszékről,fizettem az elfogyasztott italokért,és elindultam,hogy megkeressem Harryt. Egyenesen a tánctérre ballagtam,valahogy sejtettem,hogy ott fogom megtalálni régi jó barátomat. Már majdnem feladtam a keresést,mikor megpillantottam egy magas,göndör hajú srácot,aki úgy táncolt,mint egy őrült idegbeteg.Odamentem hozzá,és azt véltem felfedezni,hogy Harold totálisan részeg. 

-Héj,haver!- kiabáltam,mert nagyon hangos volt a zene.- Én most leléptem.

-Dehát,mé'? Most jöttünk,egy..-mondta,és a karjára nézett. Nem volt rajta óra.- hát tudod..Egy kis ideje.- dülöngélt.

-Nem érzem jól magam. És szerintem ma éjjel már ne igyál többet.- veregettem hátba.

-Hát,akkor jóvan. Majd ütközünk.- habogta,és visszafordult az előtte vonagló szőke lányhoz.

Már majdnem a kocsimnál voltam,mikor valaki utánam kiabált.

-Zayn!

Megfordultam,és láttam,hogy Daphny siet felém.

-Zayn,már mész is?- lihegte.

-Igen.Nem érzem valami jól magam.

-Oh,kár. Na mindegy. Majd hívj fel!- vigyorgott,mire biccentettem. 

,Már majdnem otthon voltam,mikor észrevettem,hogy valaki ül az út szélén. Lassan elhaladtam mellette,és azt véltem felfedezni,hogy egy fiatal lány a bőröndje mellett pityereg,és az arcát törölgeti. Nem törődtem vele,tovább mentem. Körülbelül öt perccel később visszafordultam. Lelkiismeret furdalásom volt,amiért elmentem mellette. Lehet,hogy segítségre szorul. Lehet,hogy bajban van. Lehet,hogy éhes,és fázik. 

A lány ugyanott,ugyanabban a helyzetben ült,de már nem sírt. Megálltam előtte,kiszálltam a kocsiból,és ezt kérdeztem tőle.:

-Mit keres egy ilyen csinos lány itt egyedül?-tettem fel neki a kérdést,mire nem válaszolt.- Nem félsz?

*8 nappal később*

Bonnie már majdnem egy hete,hogy nálam lakik. Ő az a lány,akit láttam,mikor jöttem hazafelé egy buliból. Jól sejtettem. Eléggé éhes volt,és fázott is. Bár hajnalig kint ültünk az út szélén. 

 Elszökött otthonról,mert az édesapja folyamatosan bántalmazta,az anyja pedig nem törődött vele. Megértem,én is ezt tettem volna az ő helyében. Nagyon rendes,és csinos lány. Sőt.. Csinos? Egyszerűen elképesztő! Ragyogó barna haja,és nagy kék szeme van. Ilyen az ideálom. De azt hiszem,nem lehet köztünk semmi. Harry kiszemelte magának,és nem fogom elvenni tőle. Igazából az lenne a helyes,ha nem hagynám,ha Harry összejönne vele,mert ő általában kihasználja a lányokat. Ja,és.. Harold abban a tudatban él,hogy Bonnie az unokahúgom. Ezt ő mondta neki,mert nem akarta hogy Harry tudja a múltját. 

Harry szemszöge

Már majdnem egy hete,hogy randizni akarom hívni Bonniet,Zayn unokahúgát.  Sajnos eddig még sehogy sem ment. Amikor már majdnem elhívtam,vagy csörögni kezdett a mobilom,vagy arra gondoltam,hogy mi van akkor,ha elutasít. Engem még soha,egy lány sem utasított vissza,de látom rajta,hogy Ő más. Más,mint a többi fenékrázó,túlsminkelt,agyonbarnított lány. Na de ma. Ma végre megkérdezem. Igaz,hogy még csak egy hete ismerem,és eddig összesen 5 alkalommal láttam,de úgy érzem, kell nekem. Meg akarom,sőt. Meg is fogom szerezni. Nagy valószínűséggel. Nem is tudom,hogy juthatott eszembe,hogy visszautasít.Hiszen én vagyok Harry Styles,a lányok álma és ideálja. 

Elindultam Zaynhez. Útközben vettem egy csokor vörös rózsát,azt hiszem azt szeretik a lányok. 

Már az ajtó előtt álltam,és vártam hogy valaki ajtót nyisson. A hatodik kopogásomra,végre kinyílt az ajtó. Zayn állt előttem.

-Haver!- mosolygott rám.- Hoztál nekem rózsát!- mondta,és majdnem megölelt,de elugrottam előle.

-Lassan a testtel,Zayn.-csitítgattam.-Ez Bonnié. Ma elhívom randizni.

-Ou.- tette a szomorút,de pár pillanattal később elröhögte magát.- Rendben,tedd azt. Sok sikert!- kacsintott,mire én felszaladtam az emeletre,és egyenesen Bonnie szobája felé vettem az irányt.

Gyerünk Harry,menni fog.-mondogattam magamban,majd végül bekopogtam.

-Szabad!- jött a hang a szobából. Benyitottam,és láttam,hogy Bonnie az ágyon fekszik,és olvas. Azt hiszem,a Ne bántsátok a feketerigót! olvasta,Harper Leetől.

-Sziiia!- köszöntem neki egy hatalmas vigyorral az arcomon.- Ezt neked hoztam.- nyújtottam át a rózsákat. Felült az ágyon,félrerakta a könyvet,és kérdő arccal nézett rám.

-Ez..kedves.- mondta és idegesen felröhögött.- Miért..is kaptam ezt?- nézett a virágokra.

Most vagy soha!- kiabáltam magamban.

-Nézd,Bonnie. Én azon gondolkoztam,hogy talán.. Elmehetnénk randizni.- jelentettem ki rezzenéstelen arccal. Nem mutattam,mennyire izgulok.Nem akartam,hogy észrevegye,hogy ez nagyon is fontos nekem,és hogy csak azért mondjon igent,mert megsajnált.

-Harry,ezt nagyra értékelem,tényleg..De én most nem szeretnék még egy ideig randizni. És egyébként..Helyes vagy,és aranyos,de nem vagy az esetem. Sajnálom.- mondta,mire megállt bennem az ütő. Abban a pillanatban nagyon szomorú voltam,de hamar abbahagytam a kesergést. Eldöntöttem,hogy addig kérem,hogy jöjjön velem randizni,ameddig igent nem mond.