Negyedik Fejezet

Sziasztok Manók!

Meghoztam a negyedik fejezetet. Ez most elég hosszú lett.:)

Mivel nem nagyon kapok komikat,eldöntöttem hogy csak akkor hozom a következő részt,ha ide kapok 3 komit. Szerintem nem nagy kérés! 

Jó olvasást.Love,Chanel

*Pár nappal később*

A nap lágy sugarai simogatták az arcom,a madarak pedig egy gyönyörű dallamot énekeltek nekem az erkély szélein. Kipihenten és üdén keltem fel az ágyból.Egyenesen a fürdőbe mentem,ahol megmosakodtam,és felkentem a szememre egy kis fekete szemfestéket..Ahogy elnéztem magam a tükörben,rájöttem,hogy valami hiányzik.Hát persze! Nem raktam a számra rúzst. Gyorsan előkerestem a bőröndömből,és amint megtaláltam úgy rohantam vissza a fürdőbe,mint akit kergetnek.

Később felöltöztem, egy cicanadrágot és egy hosszú trikót vettem fel,mert eléggé jó idő volt. 

Mosolyogva ballagtam le a lépcsőn a nappaliba. Zayn a kanapén ült és a híreket nézte a tévében. Mikor észrevett,halványan elmosolyodott,és szép szavakkal köszöntött.

-Jó reggelt,hercegnő. Hogy aludtál?- kérdezte.

-Jó reggelt Zayn.Köszönöm,jól.-mondtam,és leültem mellé.

-Nocsak,úgy látom ma nagyon örülsz valaminek. 

-Igen,jól látod. Ma van a 18. születésnapom! Ez azt jelenti,hogy nem kell többet bujkálnom,és végre szabadon járkálhatok a városba!

-Hát ez nagyon jó!-simított végig a karomon.- És boldog születésnapot. Mától felnőtt vagy.

-Igen,tudom!- lelkendeztem. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Kár,hogy csak addig tartott a boldogságom. 

'Tegnap éjjel egy házaspár autóbalesetet szenvedett. Nekirohantak egy autóbusznak,és az ütközés pillanatában mind ketten életüket vesztették.'-mondta a tudósító a tévében.

Ahogy ránéztem a tévére,a szemeim könnyekkel teltek meg. Egy autó és a házaspár képét mutatták. Az autó a miénk volt,az a házaspár pedig Anya és Apa. Egy világ omlott bennem össze. Hiába hogy bántottak és nem törődtek velem,annak ellenére szerettem őket,hiszen mégis csak a szüleim. Voltak. De már nincsenek. Végleg elmentek,és még el sem búcsúzhattam tőlük.

-Mi..Mi a baj?-nézett rám aggódó szemekkel Zayn.   

Kitört belőlem a zokogás. Nem tudtam megszólalni,csak sírtam. Zayn rémülve kapkodta a fejét ide oda. Hol rám nézett,hol a tévére. Nem kellett neki sok idő,rá jött a kiborulásom okára. Szitkozódva kikapcsolta a tévét,felém fordult,és egyre közelebb jött hozzám. Meg akart ölelni. Kérdő szemekkel nézett rám,nem tudta hogy reagálnék. Mélyen a szemébe néztem,erősen lehunytam a szemem,és a nyakába borultam. Gyengéden magához húzott,és nyugtatgatott. Hol megsimította a hajam,hol azt mondta nyugodj meg. Jól estek a szavai,de nem segítettek az állapotomon. 

Arcát a nyakamba fúrta,majd kezei hátamról a csípőmre zuhantak. Egyre jobban húzott magához. Egy pillanattal később ajkait a nyakamon éreztem. Rögtön eltoltam magamtól,és értetlen fejjel néztem rá. Szegény nagyon megijedt,nem tudta mit tegyen. Egyszerre láttam az arcán aggodalmat,ijedséget,és törődést. Halványan elmosolyodtam,majd visszarántottam magamhoz. Arcom az ingét súrolta,de rájöttem,hogy a fekete szemfestékem-ami valószínűleg már a nyakamon fojt-rákenődik a fehér anyagra, és nem jön ki belőle.

-Minden rendben lesz.-suttogta a fülembe- Megígérem.

                                                    

 Zayn szemszöge

-Minden rendben lesz.- suttogtam Bonnie fülébe- Megígérem.

                                                                                             ~~~~~~~~

Szegény Bonnie.. Rettentően sajnálom őt. El sem tudom képzelni,mit érezhet most. Mindenhogy próbálom őt jobb kedvre deríteni,de sehogy sem sikerül. Biztos időre van szüksége. Ha szomorú vagyok,mindig azt mondják nekem hogy az idő minden sebet begyógyít előbb utóbb.

Éppen a fürdőbe indultam zuhanyozni,mikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn a Harold név villogott.

-Szevasz!- vettem fel a telefont.

-Cső! Figyu,megtudnád adni Bonnie telefonszámát?

-Bocs haver,most nem. Nem ez a legjobb idő arra hogy zargasd. Nagyon rossz passzban van.

-Miért? Mi van?

-Körülbelül egy órája tudta meg a tévéből,hogy meghaltak a szülei..

-Oh,Zayn,részvétem. Bonnie anyja apud,vagy anyud tesója volt?- kérdezte mit sem sejtve.

-Izé.. Apum..Igen,apum tesója volt.- vágtam rá.

-Még egyszer,részvétem. És üzenem Bonnienak is. 

-Köszi,és átadom. De most mennem kell.

-Rendben,majd hívj.

-Oké,akkor majd beszélünk. Csáó!

Leraktam a telefont,és bementem a fürdőbe zuhanyozni. Bő 10 percig csak folyattam magamra a meleg vizet,majd azon kaptam magam hogy a tenyerem már ráncosra ázott. Kiléptem a zuhanykabinból,és egy törölközőt csavartam a derekam köré. Visszamentem a szobámba,hogy felöltözzek. Éppen a fiókban kotorásztam egy bokszerért,mikor valaki kopogott.

Hirtelen nem tudtam mit mondani,ezért inkább ajtót nyitottam.

-Öhhh..Zavarok?- nézett végig rajtam Bonnie.

-Nem,nem zavarsz. Gyere be,ülj le.

-Köszönöm.- biccentett, és leült az ágyamra.

-Jól vagy?- kérdeztem félénken.

-Nem.

-Sajnálom.

-Én is.- mondta egy sóhaj kíséretében. Ahogy elnéztem az arcát,rájöttem,hogy még szebb mint amilyennek eddig láttam. Bonnie egy csodálatos,erős,és magabiztos lány. Kár,hogy nem lehet az enyém.

Leültem mellé az ágyra,és átkaroltam a derekát.

-Héj.- mosolyogtam rá.- Fel a fejjel. Tudom,hogy most én könnyen beszélek.És fogalmam sincs,hogy mit érzel.De hidd el,idővel jobb lesz. Ebben biztos vagyok.

-Kösz.- nézett rám hálás tekintettel.- És..Egyébként mi volt az a puszi?- kuncogott fel.

-Puszi?- vontam össze a szemöldököm.

-Tudod..- hajtotta le a fejét.- A nyakamra. 

-Ja. Hát..Egy puszi.

-De miért?- kérdezősködött.

-Csak úgy..- vonogattam a vállam. 

-Csak úgy nem puszilgassuk más emberek nyakát.- rázta meg a fejét.- De ha nem akarod elmondani,ne mondd el.- játszotta a sértődöttet, és kiment a szobámból.

Na,ezt most nem értem. Az előbb még szomorú volt,most meg ilyen jó kedvű. Nem hiszem,hogy közel állt a szüleihez. Mondjuk,én sem állnék közel hozzájuk,ha úgy viselkednének velem,mint Bonnie szülei Bonnieval. Bár,lehet,hogy ez most csak azért van,mert lány. Azt hiszem,a lányoknak szokott lenni hangulatingadozásuk. Vagy az is lehet,hogy megjött neki. Nem tudom.

Hosszú töprengésem után lementem a nappaliba. Az étkezőasztalnál Harry ült,Bonnie pedig a fotelben. Úgy láttam elég sótlan a hangulat,ezért felhoztam,hogy elmehetnék ma este moziba.

-Na de Zayn!- mordult rám Harry.- Szerinted ez a legmegfelelőbb idő arra,hogy moziba menjünk?- mondta,és leült Bonnie mellé.- Ne is figyelj rá. Ő nem ért az ilyen helyzetekhez.- legyintett. Na igen Styles,ezért még számolunk. 

                                              Bonnie szemszöge                  

Miután Harry lelépett,bementem a szobámba lefeküdni. 

Nem értem magam. Szomorúnak kellene lennem a szüleim halála miatt. De valahogy amióta kisírtam magam,nem nagyon vagyok szomorú. Pedig mikor megláttam a tévében a képüket,úgy éreztem vége mindennek. De most már nem... 

 Egyébként az egész dolog akkor kezdődött,mikor 12 éves voltam. Elkezdtem érdeklődni a smink,és a felnőtt dolgok iránt. Mikor a szüleim rájöttek hogy festem magam,iszonyatosan kiborultak. Először csak ordibáltak,aztán elcsattant az első pofon. Azt pedig követte a többi.. Akkor minden megváltozott. 

15 éves voltam,mikor eldöntöttem,hogy nem hagyom tovább a dolgot. Ha apám meg akart verni, elszaladtam otthonról,és több napig nem mentem haza. Aztán mikor hazamentem, már nem akartak megverni,nehogy megint elszökjek. Ez ment egészen addig, amíg el nem döntöttem,hogy végleg elszököm. Holnap lesz 3 és fél hete,hogy itt vagyok.. Nagyon gyorsan telnek a napok. És egészen közel kerültem Zaynhez.. De ez nem azt jelenti,hogy lehet is köztünk valami barátságon kívül. Harry és Ő legjobb barátok. Ha Harry megtudja,hogy hazudtunk neki,szinte ezer százalék,hogy örökre megharagszik Zaynre. 4 éves koruk óta elválaszthatatlanok.Soha nem hazudtak egymásnak,soha. És most Zayn miattam hazudott.. Szörnyű vagyok. Ez az egyelten szó,ami illik rám.. 

Pár órával később elnyomott az álom. Összesen körülbelül 4 órát aludhattam,ami épp elég volt ahhoz,hogy teljesen kipihent legyek. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról,és egyenesen a fürdőbe indultam,hogy megcsináljam újra az elkenődött sminkem. 

 Kezembe vettem a Ne bántsátok a feketerigót! c. könyvet,és olvasni kezdtem. Egy hete kaptam Zayntől,és már majdnem kiolvastam. Nagyon tetszik. 

 Éjjel egy óra volt,de nem tudtam aludni. Kicsit sem voltam álmos. Kimentem a konyhába,hogy igyak valamit. Lábujjhegyen lépkedtem át a nappalin, nehogy felkeltsem Zaynt. Levettem a polcról egy poharat,megtöltöttem narancslével, majd leraktam a pultra. Vissza akartam rakni az ivólét a helyére,mikor véletlenül levertem a poharat a pultról. Csattant egy nagyot,a szilánkok pedig másodperceken belül elborították a helyiséget. Megpróbáltam összeszedni a nagyobb darabokat,de az egyik beleállt a kezembe,így visszadobtam a földre. Nem sokkal később lépteket hallottam. Zayn szaladt le a lépcsőn,hogy megnézze,mit művelek.

-Annyira sajnálom!- néztem rá könnyes szemekkel,miközben a sebet szorítottam el a tenyeremen.   

-Te jó ég,Bonnie!- kiáltotta Zayn.-Jól vagy?- sietett oda hozzám.

-Nem egészen.- néztem a véres kezemre.- Vigyázz,bele ne lépj egy szilánkba.- mutattam a földre.

-Nagyon sajnálom!- kértem bocsánatot még egyszer.

-Semmi baj.De most gyere,beviszlek az ügyeletre.

Már majdnem elindultam,mikor Zayn felkapott. 

-Mezítláb vagy,a végén még a talpadba is beleáll egy üvegszilánk. 

Hálásan pillantottam Zaynre,aki csak megvonta a vállát,és letett a konyhaajtóban. Elindultunk a kocsijához,hogy bemenjünk az ügyeletre. Biztos mély volt a seb,mert eléggé fájt..